Amilyen gyorsan jött, olyan pillanatok alatt ment is el. Viszonzatlan szerelem lett végül, szokás szerint túl későn felismerve, beismerve. Szép volt nagyon, szem megakad. Vinné. Adtuk, vigye. Könny letöröl, ismét véget ért valami, de legalább futja nekünk is kajára. Nem maradt más utána csak egy méter fénykép, gyalogsági ásó, viharkabát, kisbalta, viharlámpa és néhány szar váltó garázs sötét zugában. A váltókat ugyanis nagy tételben fogyasztotta a drágánk, remélem a hagyatékát majdcsak kidaruzza vki a garázsból helyettünk. Tanulság: ismét lejjebb csúsztunk egy szintet. Nem csak megvenni kipofozni kell, el is kell tartani, érzékeny virágszál ez, különleges igényekkel. Különlegesen drága igényekkel. És eljött az idő, elkerülhetetelen volt a stop loss. Tükörbenézés, vereség beismerése, fájdalom, és az elmaradhatatlan kérdés: mit cseszünk el? És persze ez utóbbira sosincs válasz. De a remény elég szívós állatfajta, az istennek se akar megdögleni, csak hogy még inkább fokozza az élvezetet ebben a helyzetben. :)))
Utolsó kommentek