Döbbenten érzékeltem, hogy a többség a terepjárót azonosítja a sokakat irritáló ú.n. SUV-al. Ez a hasonlóság csak annyiban áll, hogy mindkettő nagy és sokat eszik. Igaz ugyan, hogy egy öltönyös úriember is alkalmas az erdei sétára, enyhébb terepviszonyok sem viselik meg, de a sziklamászáshoz vagy sáros kaptatóhoz nem a leginkább ideális viselet a bőrtalpú cipellő, a gyapjúöltöny és a cipelhető nóóótbúúúk. Megértem még kevésbé tájékozott embertársaimat: nincs könnyű dolguk. A gyártók is igyekeznek összemosni a két kategóriát, így eljutottunk odáig, ha valaki új terepjárót szeretne venni, nem túl sok fajtából válogathat. Az évek során elég sokról lemosták a kapcsolható összkerékhajtást, a felezőt, a merevtengelyt, az alvázat, és a használható hasmagasságot, terepszöget. Ráadásul külsőre is elsuvosodtak rendesen. Cuki fényezett műanyag „ütközők”, sarkokra kitett hatalmas fényszórók, kidomborított kerékívek, legömbölyített áramvonalasság, uralkodó számítógép. Abbbszolúúte hülyebiztos kivitel – aszfalton használva. Ha valaki ki van éhezve, bizony furcsa dolgokon tud megakadni a szeme. Legutóbb a kútfúrók Unimogjára néztem nagyon furcsán, pedig az a nagy, rozsdás, agyagban úszó dög eddig nem szerepelt a listán. Még eljutunk odáig, hogy visszateszem a seggem a traktorra, csak történjen már végre valami.
Utolsó kommentek