Tapló Terepjáró

Csicsergő madarak, vígan káromkodó építőmunkások az állványon. Nyitott ablak, zárt iroda. Ilyenkor erős a viszketés, menni kéne. Van hová, van kivel, csak épp nincs mivel. A pulzus gyorsul, a pupillák tágulnak, valami van a levegőben. Por, az is, most verik le a vakolatot, fokozva a munkakedvemet. Még ezeket is irigylem ilyenkor. Kinn vannak. Majd amikor a havasesőt kapják erős széllel a képükbe, biztos nem akarok a helyükben lenni. Határozottan duzzogok. Az eszem ugyan mondogatja,h "ezért fizetnek, vazze", de ezt a valamit ez cseppet sem érdekli, már fönn jár a hegytetőn a kockánál, a régi orosz őrtoronynál, vagy kinn a lőtéren. Mekkora szívás már ez! Lehetne a sakkozás is hobbim, ahhoz csak néhány fadarab kell, minden héten összejönnék pár hasonszőrű kockafejűvel, és nem zavarna,h a napom nagy részében gyapotot szedek az ültetvényeken. De úgy,h csak ez van, pluszban az otthoni munka lazításképp, így azért nem csoda, ha tikkelek kicsit.